[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Sokkal jobb maguknak, ha nem tudják, gondolta.Nehezen tudnának szembenézni ezzel.Főleg Bonny.A fogantatás körülményei miatt; könnyen bűntudatot okozna neki.– Egészséges gyerek, élvezi az életet.Hagyják ennyiben.Születése óta benne van.– Tényleg? – csodálkozott Bonny.– Nem is vettem észre.Ezek szerint nem vagyok jó anya.Annyira lefoglalnak a közösségi dolgok…– Doktor Stockstill – szólt közbe George Keller –, hadd kérdezzem meg: Edie… különleges?– Különleges? – nézett rá óvatosan Stockstill.– Tudja, hogy értem.– Úgy érti, furcsa?George elfehéredett, de feszült, komor kifejezése nem változott.Válaszra várt.Stockstill látta rajta, hogy pár frázissal nem tudja lerázni.– Gondolom, így érti.Miért kérdezi? Furcsákat művel? Furcsának néz ki?– Nem néz ki furcsának – jelentette ki Bonny aggódva; férje karjába kapaszkodott.– Ez nyilvánvaló.Tökéletesen normális kinézetű.Menj a fenébe, George.Mi van veled? Hogyan lehetsz morbid a saját gyerekeddel? Unatkozol vagy mi?– Vannak furák, akiken nem látszik – mondta George.– Sok gyerekkel találkozom, a környéken az összessel.Meg tudom mondani.Megérzem, és általában helyesen.Tudod, hogy az iskola köteles a fura gyerekeket átadni Kalifornia Államnak különleges képzésre…– Én hazamegyek.– Bonny sarkon fordult, és az ajtóhoz ment.– Viszlát, doktor.– Várjon, Bonny – mondta Stockstill.– Nekem nem tetszik ez a beszélgetés.Beteges.Maguk mindketten betegek.Doktor, ha bármi módon céloz rá, hogy Edie fura, soha nem állok szóba magával.Veled se, George.Komolyan gondolom.Stockstill kis szünet után válaszolt: – Felesleges ezt mondania, Bonny.Nem célozgatok, mert nincs is mire.Edie-nek jóindulatú tumorja van a hasüregben, ennyi.– Dühös volt.Legszívesebben a nő szemébe mondta volna az igazat.Megérdemelné.Csakhogy a bűntudat után, amiért lefeküdt valakivel és abnormális szülésen esett át, Edie felé fordulna és meggyűlölné.A gyereken vezetné le.Mindig így megy.Valami homályos módon a szülőknek a gyerek a megtestesült bűntudat azért, amit annak idején tettek, vagy éppen a háború első perceiben, amikor mindenki megőrült, s valamiféle belső sebet okozott magának.Az egyik ölt, hogy életben maradjon, a másik csak elmenekült, a harmadik bolondot csinált magából.Bonny ezek szerint kivetkőzött magából.És még ugyanaz az ember, most is megtenné, amit akkor.És ennek ő is tudatában van.Eltöprengett, ki lehetett az apa.Egy szép nap kereken megkérdezem tőle, döntötte el.Talán nem is tudja; az egész csak elmosódott folt.Azok a rémes napok.Biztos, hogy rémes volt neki? Talán éppen hogy szép volt; kirúgott a hámból, azt tette, amihez kedve szottyant, félelem nélkül, mert azt hitte, amit mind: hogy egyikünk se éli túl.Bonny használta ki a legjobban, mint mindig; minden lehetőséget ő lovagol meg a legjobban.Bárcsak olyan volnék.Irigység töltötte el, ahogy nézte a gyerek felé sétáló nőt.Csinos, takaros nő; ugyanolyan vonzó, mint tíz éve, a baj, a személytelen csapás, amely őket és életüket érte, neki mintha nem ártott volna.A hegedülő tücsök.Ez volt Bonny.A háború sötétsége közepette, a pusztulás és végtelen sok új életforma között Bonny egyre csak ciripelt, s a dallamot öröm, lelkesedés és gondtalanság alkotta; még a valóság sem tudta rávenni, hogy ésszerűen gondolkodjon.Az ilyenek a szerencsések, akik erősebbek a változás és bomlás erőinél.Ezt kerülte el Bonny: a bomlás erőit.Ránk zuhant a tető, de Bonny megúszta.Eszébe jutott egy humoros képregény…– Találkozott már az új tanárral, Hal Barnesszal? – szakította félbe gondolatait Bonny.– Nem, még nem.Csak messziről láttam.– Kedvelni fogja.Csellózni akar, csak persze nincs csellója.– Vidáman nevetett, szemében szikrázott az élet.– Hát nem szánalmas?– Az bizony.– És nem azok vagyunk mind? A mi csellónk is odalett.Akkor mik vagyunk?– Bárcsak tudnám.Sejtelmem sincs.– Maga olyan komoly – nevetett Bonny.– Nekem is ezt mondja – szólalt meg George halvány mosollyal.– A feleségem szerint az emberiség ganajtúróbogár-faj, amely egyre csak gürcöl.Persze magát nem érti bele.– Nem is kell – vélte Stockstill.– Remélem, nem is fogja.George savanyúan nézett rá, majd vállat vont.Bonny megváltozna, ha megértené, mi van a lányával, merengett doktor Stockstill.Ilyesmi kéne hozzá, valami nem várt csapás.Talán öngyilkos is lenne; az öröm, a vitalitás talán az ellenkezőjébe fordulna.– Mutassanak be az új tanárnak – kérte fennhangon.– Szívesen megismerkedem egy volt csellistával.Talán eszkábálhatunk neki valamit.– Lófarokszőr kéne – mondta gyakorlatiasan Bonny.– A testet meg tudjuk csinálni, az könnyű.Egy nagy, rezonáló test kell, ami képes mély hangok kibocsátására.Talán találunk egy régi cédrusládát.Az megtenné.Mindenképpen fa kéne.– Egy hordó, félbe vágva – javasolta George.Ezen jót nevettek.Edie Keller is velük nevetett, habár nem hallotta, mit mondott az apja; vagyis az anyjának a férje, helyesbített Stockstill.– Talán rábukkanunk valamire a parton – vélte George.– Megfigyeltem, hogy sok fatörmelék kisodródik, főleg vihar után [ Pobierz całość w formacie PDF ]