[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Ez valószínűleg a biztosításhoz kell.Vagy a nyugdíjhoz.Mielőtt Dél-Afrikába küldtek volna, Percival doktor - maga talán nem ismeri -, szóval, ez a Percival doktor azt próbálta rám sütni, hogy cukorbajos vagyok.Akkor elküldtek egy specialistához, aki kiderítette, hogy túl sok helyett túl kevés a cukrom.Hát.szegény öreg Percival.Azt hiszem, mióta nekünk dolgozik, kicsit kiesett a belgyógyászati gyakorlatból.Ennél a cégnél a megbízhatóság fontosabb a helyes diagnózisnál.- A cédulát csakugyan Percival írta alá.Emmanuel Percival.Micsoda név! Emmanuel, ha jól emlékszem, a jó hír hozója.Nem gondolja, hogy talán engem is külföldre küldenek végre?- Szívesen menne?- Leghőbb álmom, hogy egy szép napon Lourenco Marques-ba küldjenek.A mi emberünknek amúgy is lejár az ideje.Ott aztán jó lehet az óportói, nem igaz? Talán még a forradalmárok is óportóit isznak: Ha Cynthia velem jönne.- Mindig azt hittem, hogy megrögzött agglegény.- Ki beszél itt házasságról? Bondnak se kellett megnősülnie soha.Imádom a portugál konyhát.- Afrikai az a konyha már manapság.A 69 3oo-as táviratain kívül is tud valamit a helyről?- Egy egész dossziét gyűjtöttem össze az éjszakai lokálokról és éttermekről, persze még mielőtt kitört volna az átkozott forradalmuk.Azóta biztosan bezárták valamennyit.Ennek ellenére sem hiszem, hogy a 69 3oo-as a felét tudná annak, amit én arról: milyen ott az élet.Neki nincsenek dossziéi.Ráadásul olyan besavanyodott pasas; szerintem még az ágyban is csak a munkán jár az esze.Képzelje csak el, mit tudnánk megtakarítani a napidíjból mi ketten.- Ketten?- Cynthia és én.- Javíthatatlan álmodozó maga, Davis.Szóba se áll magával ez a nő.Ne feledje: vezérőrnagy az édesatyja.- Mindenkinek van egy álma.Mi a magáé, Castle?- Ó, én néha, restellem bevallani, a biztonságról álmodozom.Nem a Daintry-féle biztonságról.Nyugdíjba menni.Szép nyugdíjjal.Ami elegendő lenne nekem és a feleségemnek.- És a kis fattyúnak?- Igen, és az én kis fattyamnak, természetesen.- Ebben a beosztásban nem valami bőkezűek a nyugdíjjal.- Nem.Ezért nem hiszem, hogy akármelyikünk is valóra válthatná az álmait.- Mindegy - muszáj, hogy ez az orvosi ellenőrzés jelentsen valamit.Amikor egyszer átrándultam Lisszabonba az emberünk Estorilon túl elvitt egy olyan barlangba, ahol az asztal alól hallani lehetett a víz csobogását.Sohasem ettem olyan jó tengeri rákot, mint ott.Olvastam, hogy van Lourenco Marques-ban egy étel.Szóval, még a mustjukat is szeretem, Castle.Nekem ott a helyem, nem a 69 300-asnak.Az nem tudja megbecsülni a jó életet.Maga már járt ott, ugye?- Két éjszakát töltöttem ott Sarah-val, hét esztendővel ezelőtt.A Hotel Polanában.- Csak két éjszakát?- Sietve hagytam el Pretoriát, hisz tudja, épp egy lépéssel előztem meg a BOSS-t.A határ közelében nem éreztem magam biztonságban.Alig vártam, hogy egy óceán válassza el, a BOSS-t Sarah-tól.- Ó, persze, hiszen Sarah is magával volt.Micsoda szerencse! A Hotel Polanában.S az ablak alatt az Indiai-óceán.Castle felidézte Davis agglegénylakását - az elmosatlan poharakat, a Penthouse-t és a Natuse-t.- Ha komoly a szándéka, Davis, én szóba hozom Watsonnál.Javasolni fogom a kiküldetését.- Én már döntöttem.Menekülni akarok innen, Castle.Kétségbeesetten.- Hát csakugyan olyan rossz itt?- Itt gubbasztunk, és értelmetlen táviratokat fogalmazunk.Átérezzük a fontosságunkat, mert egy hajszálnyival mindenkinél többet tudunk a földimogyoróról, vagy arról, mit mondott egy magánvacsorán Mobutu.Tudja, hogy én kalandvágyból csatlakoztam a céghez? Kalandvágyból, Castle.Milyen ostoba voltam.Nem is értem, hogyan bírtam ki ennyi esztendeig.- Talán ha nős az ember, az segít.- Ha valaha megnősülök, nem itt szeretném eltölteni az életemet.Halálra untat ez az elátkozott, vén ország, Castle.Az áramszünetekkel, a sztrájkokkal, az inflációval.Engem nem az élelmiszerárak ejtenek kétségbe - engem a jó óportói ára vág a földhöz.Abban a reményben csatlakoztam a céghez, hogy kijutok külföldre, még portugálul is megtanultam, erre fel itt rostokolok, és a földimogyoró-termést jelentő zairei táviratokra válaszolok.- És én még azt képzeltem magáról, Davis, hogy ezt élvezi.- Ó, én csak azt élvezem, ha néha berúghatok.Szerelmes vagyok abba a lányba, Castle.Nem tudom kiverni a fejemből.Azért bohóckodom, hogy tessek neki, de minél többet bohóckodom, annál kevésbé szeret.Talán ha mégis kijutnék Lourenco Marques-ba.egyszer szóba hozta, hogy ő is szeretne kijutni külföldre.Megszólalt a telefon.- Maga az, Cynthia? - de nem ő volt az.Watson jelentkezett, a hatos szekció főnöke.- Castle-lal beszélek?- Itt Davis.- Adja Castle-t.- Kérem - felelte Castle.- Parancsoljon.Miről van szó?- C.hívat minket.Beszól hozzám, ha indul lefelé?3.Hosszú út vezetett lefelé, mert C.irodáját egy emelettel a föld színe alatt rendezték be; a múlt század kilencvenes éveiben a helyiség még egy milliomos borpincéjeként szolgált.Az ezzel szomszédos, átalakított szenes- és fáspincében várt most Castle és Watson arra, hogy C.ajtaja fölött zöldre váltson a lámpa; C.hivatala tárolta egykor London legjobb borait.Erről az a hír kapott lábra, hogy amikor 1946-ban ez az osztály vette birtokba a házat, s az építész nekilátott az épület átalakításának, egy álfalra bukkantak a borpincében, s mögötte, mint megannyi halottas urna, a milliomos mesés évjáratú borai.A Munkaügyi Minisztérium egyik hivatalnoka - így szólt tovább a fáma - az egészet piacra dobta, s a gyalogsági és tengerészeti üzletek hálózatában közönséges asztali bor árán került forgalomba valamennyi.A legenda feltehetően hamis volt, de akárhányszor Christie-nél valamely nevezetes bort árvereztek, Davis mindannyiszor rosszkedvűen jelentette ki: - Ez is mitőlünk származik.A piros lámpa nem akart átváltani.Akárha egy közúti baleset eltakarítására várva rostokoltak volna egy kocsiban.- Maga sem sejti, mi lehet a baj? - kérdezte Castle.- Nem.C [ Pobierz całość w formacie PDF ]