[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Igen, minden feltörő lángocska kudarcot vallott, egyelőre.De amikor visszahanyatlottak, nyomot hagytak maguk után.Lent, a porban.És a benyomások maradandóak.Akkor hát mit teszel most? Megválsz béklyóidtól, és megpróbálsz magasabb szférákba törni? A Yosil által összegyűjteni vágyott energiatartalék nélkül az esélyeid meglehetősen szerények.Számításai helytállóak voltak, bár romlott volt a lelke.Akkor inkább itt maradsz? Félig ebben a világban, és félig máshol? Megosztod az ágyad Clarával és korábbi éned egy jóval emberibb változatával… azzal az Albert-variánssal, amelyik váltogatja a testét, miközben napról napra él?Akár működhetne is a dolog.De vajon tisztességes volna-e?Vagy inkább megpróbálkozol valami mással?Valami kreatívval.Valamivel, amire eddig nem volt példa… legalábbis ebben a kozmoszban.Gyöngének tűnnek az esélyeid.De végül is csak azon múlik az egész, hogy megpróbálod-e, nem igaz?Mindig is így volt ez, a sárból és húsból gyúrt teremtmények számára.74Impressziók…avagy megtanuljuk a legszebb művészetet…Miután kilépetünk Aeneas Kaolin kőházának verandájára, Clara és én lesétáltunk a hátsó lépcsőkön, aztán egy rózsakert és egy míves galambház mellett haladtunk el, egészen a pázsitig, ahol Cimbi és valóAlbert röptették a sárkányukat.Mint vártuk, sokan felfigyeltek rájuk – nem a biztonsági személyzet, hanem azok az emberek, akik a szolgálók és családjuk számára épített kis házakban éltek a domb mögött.Egy csapatnyi gyerek bámult, vagy szaladgált izgatottan zsivajogva.Még ma is van valami megkapó egy jól reptetett papírsárkányban.Cimbi szemlátomást remekül érezte magát, miközben kerekes székéből irányította.Bár gólemek révén bejárhatja a világot, még sohasem láttam, hogy bármelyikük is ennyire egyszerű örömmel töltötte volna el.Épp jókor billentve meg a szárnyakba épített paneleket, hirtelen leeresztette a sárkányt, aztán a magasba emelte, majd fenyegetőnek tűnő zuhanórepülésben irányította a közönség felé, örömteli sikolyokat csalva ki a gyerekekből és szüléikből.Csak két felnőtt tűnt kevésbé vidámnak.Három fiúcska után rohangáltak, megpróbálva visszaterelni őket a kicsi, művi lakóövezetbe.Kirívó kicsinyesség áradt belőlük.De a gyerekekben egyelőre nyoma sem volt ennek; éppúgy visongtak és szaladgáltak, akár a többiek.A platinaszínű dettóKaolin felé fordultam – aki azután is velünk tartott, hogy az eredetije kijelentkezett –, és megkérdeztem:– Ők az örökösök?A dettó morcos ábrázattal bólintott.– Az unokaöccseim.Egyik féltestvérem fiai, aki három éve halt meg.Ez az igazság is része volt az árnak, amelyet Clara és én megköveteltünk tőle.– Ők is tudják?DettóKaolin a fejét rázta.– Az anyjuk engem… azaz Aeneast tette meg teljes jogú gyámjuknak.Nem avatkozhatnak bele.Clara felsóhajtott.– Nos, akkor jól vésse az eszébe, hogy mi már tudunk róluk.Résen leszünk.– Efelől biztos vagyok.A gólem hangjában nyoma sem volt neheztelésnek, vagy beletörődésnek.Jobban éreztem volna magam, ha nem így van.Jó időbe telt, amíg összeszedtük Cimbit, valóAlbertet s a kis kémgörényt.A papírsárkányt otthagytuk a gyerekeknek.A visszaúton, a limuzinban „diadalunkon” tűnődtem.Bár sikerült sarokba szorítanunk a nagy Kaolint, és kiderítettük az igazságot, nem mámorosodtam meg különösebben az örömtől.Talán régen, a Nagy Liberalizáció előtti időkben rávarrtunk volna egy csomó bűncselekményt – a csalástól a zsaroláson át az erőszakos kényszerítésig.De ezek mind polgárjogi kihágásoknak minősültek, és már zsebből kifizette a sértetteket.A legtöbb, amit tehettünk, az volt, hogy még többet fizettetünk vele.És hogy elhelyezünk néhány akadályt tervének legkényesebb pontjain.Először is összegyűjtjük a Zarathustra-projekt szétszéledt csapatát, hogy külsős kritikusoktól ellenőrizve folytathassák a munkájukat egy független alapítvány kereteiben.A cél: hogy a lehető legkevesebb felfordulást keltve tegyük hozzáférhetővé az új technológiákat, nem pedig a legbom-lasztóbb módon.Ennek ellenére tény, hogy Kaolin társadalmi háborúskodása javarészt elkerülhetetlen.Érdekes idők várnak ránk.Egy másik alapítvány – amely Kaolin nagylelkű adományából kezdte meg a működését – Yosil Maharal jóval „misztikusabb” érdeklődési körébe próbál mélyebb betekintést nyerni.Nem félénken, de elegendő odafigyeléssel azon embermilliók nyers ellenérzéseire, akik még mindig úgy hiszik: néhány határvonalat nem szabad átlépni.Nem mintha hosszú távon bármi is megakadályozhatná az embereket abban, hogy átlépjék ezeket.Szegény Ritu felügyeletre szorul – és mellesleg roppant nagy vagyonra tett szert.Az orvosok még azt is felvetették, hogy meg kellene tanítani valamiféle együttműködésre a „rehabilitált” Béta-személyiséggel.Kimagaslóan érdekes valaki jöhetne létre kettejükből… és a világ is jó tanácsadó segítségével vigyázhatná, hogy rendjén menjenek a dolgok.Ami pedig Kaolin új vásárlóit illeti, megpróbálkozott azzal, hogy szervezett utazásokat árusítson a holnapba azoknak, akik mindenben bővelkedtek, az időtől eltekintve.De mivel az új dettózási technikák hamarosan már nem számítanak titoknak, mindenki meglehetősen árnyalt képet alkothat majd arról, miről is szól ez az egész.Akkor meg majd hadd borítsák ki a bilit az örökösök, az ügyvédek, a jogvédő csoportok és az alkalmi esküdtszékek.Az elit talán felsorakozik befolyásával az emancipátorok mögé, és törvényessé teszi a dettóhalhatatlanságot.Talán nem.Addig, amíg a köz figyelme előtt zajlik a dolog, egy dettóektívnek igazán nincs mit törődnie az egésszel.Vagy mégis?Cimbi megkért, hogy rakjuk ki az efemerek templománál.Randija volt azzal az önkéntes gyógyítóval – Alexie-vel –, aki kétszer is megjavított engem, amikor zöld voltam.Régi szívbélijével, akit – mint Cimbi maga is elismerte – „nem érdemelt meg”.Talán.De ki tudna sokáig meglenni Cimbi társasága nélkül? Megmaradt fele sokkal elevenebb volt, mint a legtöbb ember, akit valaha ismertem.És biztos, hogy sokkal szórakoztatóbb.A kis görénygólem egyetértett.Miután jelentette, mit látott a Kaolin-rezidencia falán mászva, énem e kicsiny változata rájött, hogy számára is remek izgalmakat tartogathat a világ életének hátralevő felében – a következő tucatnyi órában.Így hát felszökkent Cimbi vállára, és együtt gördültek föl a rámpán – s ettől úrrá lett rajtam a déjá vu oly ismerős érzése.Amikor visszafordultunk a kocsi felé, Clara és én igencsak meglepődtünk.ValóAlbert odabent ült, és mosolyogva várt ránk.És tisztán láttuk őt! Annak ellenére, hogy mi kint, a járdán álltunk.A limuzin egész karosszériája és összes alkatrésze átlátszó volt, nem csak egy apró, fickándozó pont az utasok mellett.– Jóságos ég – mormolta Clara.– Ez azt jelenti, hogy mindenhová néz, minden irányban egyszerre…– Igen, tudom [ Pobierz całość w formacie PDF ]