[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Nos, ha ez megfelel, délutánra rendelek taxit egy megbízható garázsból.Egyszerre nyitották ki a szájukat, és azt mondták: – Hát ez csuda jó lesz, Mr.Kalebdzsian –, s míg a férfi fölhívta a harmadunokatestvérét, akinek Perában volt a garázsa, ők ketten átvonultak az előcsarnokon a porlepte édességes standhoz, és azon tűnődtek, ne vegyenek-e neki egy doboz kandiscukrot.A hatalmas, csiricsáré szállodát még a háború előtt építették; belül mozaikpadlója, nemzetközi személyzete és étterme volt, küllemre a Kék Mecsetet utánozta; de most, hogy a kormány átköltözött Ankarába, és Konstantinápoly kezdte érezni Pireusz kihívását, a szálloda egy kicsit esett a világ szemében.A személyzet számát lecsökkentették, az is előfordult, hogy az ember anélkül szelte át a hatalmas, üres előcsarnokot, hogy akár egyetlen boyjal találkozott volna, a szobacsengők pedig közismerten nem szóltak.A fogadópultnál azonban Mr.Kalebdzsian megpróbált jól szabott zsakettjében szembeszállni az általános restséggel.– Kalebdzsian, megjött Mr.Carleton Myatt?– Nem, uram, késik a vonat.Nincs kedve megvárni?– Szalont is kapott?– Ó, természetesen.Hé, fiú, vezesd föl az urat Mr.Myatt lakosztályába.– Adja át a névjegyemet, ha megérkezik.A két amerikai lány úgy döntött, hogy nem vesz rahátot Mr.Kalebdzsiannak, de oly édesnek és csinosnak találták a férfiút, hogy valamivel mégis kedveskedni akartak; annyira elmerültek a gondolataikban, hogy csak akkor vették észre Kalebdzsiant, amikor az szinte karnyújtásnyira bukkant föl előttük:– Hölgyeim, itt a taxijuk.Én majd mindent elmondok a sofőrnek.Látni fogják, hogy tökéletesen megbízható.– Kivezette és baj nélkül útnak indította őket.Ez a kis nyüzsgés, mozgás is leülepedett, mint a por, és Mr.Kalebdzsian elindult vissza a csöndes előcsarnokba.Egy pillanatig majdnem olyan volt, mint hajdanán, főidényben.Negyedóráig nem jött senki; az egyik ablaktáblán dércsípte, őszi légy haldoklott nagy zajjal.Mr.Kalebdzsian fölhívta a gondnokot, hogy bekapcsolta-e a fűtést a szobákban, aztán kezét a térde közé ejtve csak ült, mert nem volt mire gondolni, nem volt mit tennie.A forgóajtó pörögni kezdett, és egy csomó ember lépett be rajta.Myatt volt az első érkező.Janet Pardoe és Mr.Savory jött utána, aztán három hordár a bőröndökkel.Myatt boldog volt.Ez az ő választott világa: egy nemzetközi szálloda, bármennyire kopár is, számára oázist jelentett.Mr.Kalebdzsian még el se indult, hogy üdvözölje őket, amikor végleg elhalványult és elvesztette minden realitását a szabadkai lidérces álom.Myatt örült, hogy Janet Pardoe is látja, mennyire elismerik őt a legjobb szállodákban, messze az otthonától.– Hogy van, Mr.Myatt? Ez aztán nagy öröm.– Mr.Kalebdzsian megrázta a kezét, mélyen meghajolt, és hihetetlenül fehér fogai szinte vakítottak a szívből jövő boldogságtól.– Örülök, hogy látom, Kalebdzsian.Az igazgató házon kívül, mint rendesen? Ezek a barátaim, Miss Pardoe és Mr.Savory.Ez az egész szálloda Mr.Kalebdzsian vállán nyugszik – magyarázta nekik.– Kényelmesen el tud helyezni bennünket? Rendben van.Megkérem, hogy küldjön föl egy doboz édességet Miss Pardoe szobájába.Janet Pardoe halkan rákezdte: – A nagybátyám vár –, de Myatt félresöpörte az ellenkezését.– Egy napot csak tud várni.Ma este az én vendégem lesz.– Kezdte újra kibontani a pávatollait, mert a pálmáktól, az oszlopoktól és Mr.Kalebdzsian hódolatától visszanyerte az önbizalmát.– Volt két telefonhívása, Mr.Myatt, és egy úr a lakosztályában várja.– Jó.Adja ide a névjegyét.Lássa el a barátaimat.A szobám a szokásos? – Jókedvűen az ajkát biggyesztve, gyors léptekkel a lifthez ment; az elmúlt napokban túl sok bizonytalanságban volt része, túl sok mindent csak nehezen lehetett megérteni, de most ismét visszatérhetett a munkájához.Mr.Eckman lesz az, gondolta Myatt, és nem is vesződött vele, hogy megnézze a névjegyet, mert hirtelen egész biztos lett benne, hogy mit kell mondania.A lift nehézkesen fölkúszott az első emeletre, a boy végigvezette a poros folyosón, aztán kinyitott egy ajtót.Napfény ömlött be a szobába, és Myatt az ablakon keresztül hallotta az autók vakkantását.A kanapéról szürke tweedöltönyös, szőke, köpcös férfi állt fel.– Mr.Carleton Myatt? – kérdezte.Myatt meglepődött.Ezt az embert még soha nem látta.A kezében lévő névjegyre nézett, amelyen ez állt: Mr.Leo Stein.– Ó, Mr.Stein.– Meg van lepve, hogy itt találkozunk? – kérdezte Mr.Stein [ Pobierz całość w formacie PDF ]