[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Nem mindenki – emlékeztette őt Aric.A támadást követő éjszakákon a palotában számos szolgának gondjai akadtak az elalvással.Amint az éj leszállt, és egyedül maradtak szobáikban, lámpásokat gyújtottak, és imádkozni kezdtek.Ha el is aludtak, éberen tették, és már az ablakkereten neszező szél hangjára is verítékben úszva riadtak fel.Nem úgy Keeva, aki mélyebben aludt, mint évek óta bármikor.Mélyen, álomtalanul aludt és felfrissülve, felpezsdülve ébredt.Azt is tudta, hogy miért.Amikor a démonok jöttek, nem lapult meg egy sarokban, hanem felkapott egy fegyvert és használta.Igaz, félt, de a félelem mégsem gyűrte le.Eszébe jutott bácsikája, és maga elé képzelte arcát, ahogy ott ülnek a folyóparton.– Azt fogod majd hallani az emberektől, hogy a büszkeség bűn.Ügyet se vess rájuk! A büszkeség létfontosságú dolog.Persze nem a túlzott gőgről beszélek.Az csupán önhitt ostobaság.Csak az számít, hogy büszke legyél magadra.Ne tégy semmit, ami aljas, rosszindulatú, kicsinyes és kegyetlen! És sose engedj a gonosznak, nem számít, hogy mi az ára! Legyél büszke, te lány, és húzd ki magad!– Így élsz te is, bácsikám?– Nem.Ezért tudom, hogy milyen fontos a büszkeség.Keeva elmosolyodott az emlék hatására, miközben a papnő ágya szélén ült.Ustarte békésen aludt.Keeva hallotta, hogy a Szürke Ember belép a szobába és rápillantott.A férfi tetőtől talpig feketébe öltözött, bár nagyon drága ruhákba.Intett a lánynak, aki követte őt a fegyverterembe.– Ustarte veszélyben van – mondta a Szürke Ember.– Úgy tűnik, szépen gyógyul.– Nem a sebeire gondolok.Ellenségei vannak, és hamarosan eljönnek érte.– Szünetet tartott, és sötét tekintetét a lányéba fúrta.– Mit akarsz, mit tegyek?– Mit akarsz tenni te? – kérdezett vissza a férfi.– Nem értelek.– Két út áll előtted, Keeva.Az egyik visszavisz a lépcsőkön át a palotába és a szobádba; a másik olyan helyekre vezet, ahova talán nem szeretnéd.– A távolabbi asztalka felé intett, amelyen egy puha bőmadrág és egy duplavállas vadászzeke hevert.A ruhák mellett egy csontnyelű kést rejtő öv feküdt.– Ez az enyém?– Csak ha akarod.– Miről beszélsz, Szürke Ember? Szólj nyíltan és egyenesen.– Szükségem van valakire, aki elviszi innen Ustartét egy viszonylag biztonságos helyre.Ennek a valakinek eszesnek és bátornak kell lennie, olyan valakinek, aki nem esik pánikba, ha üldözőbe veszik.Nem kérlek meg erre a feladatra, Keeva.Ehhez nincs jogom.Ha úgy döntesz, hogy visszatérsz a szobádba, semmi rosszat nem gondolok majd felőled.– Hol van ez a biztonságos hely?– Nagyjából egy napi lovaglásra innen.– A férfi közelebb lépett.-Gondold át.Addig én Ustarténál várok.Keeva magára maradt a fegyverteremben.Odalépett az asztalhoz, és megfogta a vadászzekét.A bőr puha volt és kissé olajos.Előhúzta a vadászkést a tokjából és megforgatta.Tökéletes egyensúlyú, kétélű penge volt.Keeva fejében összecsaptak a gondolatok.Eletét a Szürke Embernek köszönhette, és az adósság teherként nehezedett a vállára.Ugyanakkor szeretett a palotában élni.Ugyan büszke volt arra, hogy kivette részét a démonok elleni harcból, de nem akart újabb veszedelmekbe sodródni.Szerencséje volt a faluját ért támadáskor.Camran akár azonnal meg is ölhette volna.Szerencséje megkétszereződött a Szürke Ember érkezésével.Ám biztos, hogy a szerencsének is van határa.Keeva úgy érezte, hogy átlépné ezt a határt, ha beleegyezne a papnő elkísérésébe.– Mit kellene tennem, bácsikám? – suttogta maga elé.A halott nem felelt, de Keevának eszébe jutott egy gyakran ismételgetett jótanácsa.„Amikor kétségek gyötörnek, tedd azt, ami helyes, te lány.”Árnyjáró az ágyhoz lépett, amelyben Ustarte nyitott szemmel feküdt, férfi leült mellé.– Rosszul tetted – mondta a nő, szinte alig hallhatóan.– Megadtam neki a választás lehetőségét.– Ez nem igaz.Az életét köszönheti neked, és majd úgy fogja érezni, hogy kötelessége azt tenni, amire kéred.– Tudom, de nekem sincs túl sok választásom – vallotta be Árnyjáró.– Lehetnél Kuan Hador barátja – emlékeztette a papnő.A férfi megrázta a fejét.– Semleges maradtam volna, de halált hoztak a házamba és az embereimre.Ezt nem bocsáthatom meg.– Ennél többről van szó.A férfi őszinte derűvel felnevetett.– Egy pillanatra elfelejtettem, hogy tudsz olvasni a gondolatok között.– És beszélni a szellemekkel – felelte a papnő.Árnyjáró mosolya elhalványult.Az első éjszakán, amikor Ustartét ápolta, a nő felébredt, és elmondta neki, hogy álmában megjelent előtte Őrien, Drenai harcos királyának szelleme.Ez megrázta Árnyjárót, mivel ugyanez a szellem évekkel ezelőtt neki is megjelent, és esélyt kínált, hogy megváltsa önmagát a Bronzpáncél felkutatásával.– Ismét felkeresett?– Nem.De azt akarta, hogy tudd: nem neheztel rád.– Pedig kellene.Megöltem a fiát.– Tudom – mondta a nő szomorúan.– Más ember voltál akkor… szinte túl minden megváltáson.De a benned maradt jóság visszatért, Orien pedig megbocsátott.– Furcsamód ezt nehezebb elviselni, mint a gyűlöletet.– Ez azért van, mert te nem tudsz megbocsátani magadnak.– A szellemek gondolataiban is olvasol?– Nem… de kedveltem őt.– Király volt, méghozzá nagy király.Megmentette Drenait, és nemzetté kovácsolta.Amikor megöregedett, és látása meggyengült, lemondott fia, Niallad javára.– Ezt tudom az emlékeidből.O rejtette el a Bronzpáncélt, és te találtad meg.– Megkért, hogy tegyem meg.Hogyan utasíthattam volna el?– Vannak, akik megtették volna.Most pedig egy újabb kéréssel fordult hozzád.– Ami teljesen értelmetlennek tűnik.A Bronzpáncél megtalálása hozzájárult, hogy Drenai felülkerekedjen egy hatalmas ellenségén.De elmenni egy lakomára? Miért törődne egy halott király egy lakomával?– Ezt nem mondta, de szerintem veszélybe kerülsz, ha elmész.Tudsz erről?– Tudok.Keeva lépett ki a fegyverteremből.Árnyjáró az ajtóban álló lány felé fordult.Keeva a sötét inget, nadrágot és a rojtos lovaglócsizmát viselte.A vadászkést a derekára kötötte.Sötét haját hátrahúzta arcából, és lófarokba kötötte.Árnyjáró felállt.– Jól áll rajtad a ruha.– Elhaladt a lány mellett, és a fegyverterem túloldalán álló szekrényhez ballagott.Kinyitotta, és elővett egy dupla íjkaros apró számszeríjat [ Pobierz całość w formacie PDF ]