[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Már ugyanabban a pillanatban kérdeztem magamtól, hogy hogy lehet az, hogy ezzel én őneki szívességet teszek?Lehet, hogy beleegyeztem volna, ha Nettie hozzá nem teszi:- A bokroskert melletti galagonyasűrűség olyan sötét, mint a korom.És ott vannak a vadászkutyák.- Én nem félek a sötétségtől, - mondottam.- Sem pedig a vadászkutyáktól.- Óh de azok a kutyák! Képzeld csak el, ha valamelyik szabadon járna!Ez persze leányhoz illő érv volt, fiatal leányhoz, aki még nem tanulta meg azt, hogy a félelem csak az ő nemebeli lények számára nyílt indokolás.Én is gondoltam azokra a szürke, sovány dögökre, amelyek ráncigálják láncukat és kórusban való ordításukra olyankor, amikor egy-egy elkésett járó-kelő lépteit hallották az erdőszélen, de ez a gondolat megszüntette azt a kívánságomat, hogy megtegyem Nettie-nek a szívességet, amelyet kért.Mint a legtöbb élénk képzelőtehetséggel felruházott ember, én is képes voltam rettegésekre és visszavonulásokra, és állandóan el voltam foglalva azzal, hogy az ilyeneket elnyomjam magamban és eltitkoljam, és tűrhetetlen gondolat volt részemre az, hogy én most kikerüljem a rövidebb utat, akkor, amikor ennek az lehetne a látszata, hogy egy féltucat, majdnem bizonyosan láncravert kutyától való félelem miatt teszem ezt.Így aztán elindultam, dacolva az ő kívánságával, bátor férfinek érezve magam és örülve annak, hogy ilyen könnyű szerrel ki tudtam mutatni bátorságomat, de kissé fájlalva azt, hogy Nettie most azt hiszi, hogy én nem akarok neki kedvében járni.Átlátszó felleg fátyolozta el a holdat, és az út a bükkfák alatt sötét volt és nem volt világosan kivehető.Szerelmi ügyeim nem foglalták le annyira érdeklődésemet, hogy elmulasztottam volna megtenni azt, ami, megvallom, állandó szokásom volt, valahányszor éjszaka át kellett mennem azon a vad és magányos parkon.Fütyköst csináltam magamnak olyképen, hogy összecsavart zsebkendőm egyik végére nagy követ kötöttem, a zsebkendő másik végét pedig csuklóm köré kötöztem, és ezt a fegyvert tartva zsebemben, megnyugodva mentem utamon.A véletlen úgy hozta magával, hogy amikor kiléptem a galagonyabokrok közül, a bokroskert sarkán egyszerre megdöbbenésemre váratlanul szemben találtam magam egy estélyi ruhába öltözött fiatalemberrel, aki ott állt és szivarozott.Pázsiton jártam, úgy hogy lépteim zaja alig volt hallható.A fiatalember ott állt világosan láthatóan a holdfényben, szivarja úgy izzott, mint valami vérvörös csillag, én pedig majdnem láthatatlanul közeledtem feléje a sötét árnyékban, de erre a körülményre én magam akkor nem vetettem ügyet.- Halló! - kiáltotta a fiatal férfi a barátságos kihívás hangján.- Én jöttem előbb!Egyszerre kiléptem a világosságba.- Ki az ördög bánja azt, hogy ön jött előbb? - mondottam.Én azonnal elhamarkodott következtetéssel adtam magamnak számot a fiatal férfi szavainak értelméről.Tudtam, hogy időnként kiújuló vita volt folyamatban a kastély tulajdonosai és a falu lakosai között ennek az ösvénynek használatára vonatkozólag, és fölösleges mondanom, hogy ebben a vitában ki felé hajlott az én rokonszenvem.- Mi az? - kiáltotta a fiatalember meglepődve.- Ön biztosan azt gondolta, hogy én el fogok szaladni, felteszem, - mondottam én és odajöttem egészen közel hozzá.Egész, szédületes mértékű gyűlöletem az iránt az osztály iránt, amelyhez ez a fiatalember tartozott, fellobogott bennem, mihelyt megláttam öltözékét és meghallottam a kihívást, amelyet szavaiba beleképzeltem.Ismertem ezt a fiatalembert.Verrall Edvárd volt, annak az embernek a fia, aki nemcsak ennek a hatalmas birtoknak volt ura, hanem akié volt a Rawdon-féle fazekasárú gyárnak is több mint fele, és akinek érdekei és birtokai, szénbányái és földjáradékai voltak mindenfelé véges-végig a Négy Város vidékén.Délceg fiatalember volt, mondották az emberek, és nagyon okos és művelt.Fiatal kora ellenére is már arról beszéltek, hogy be fogják választani a parlamentbe; az egyetemen igen nagy sikereket ért el, és most serény agitáció folyt arra nézve, hogy a közönség körében nálunk népszerűvé tegyék.Bizonyos könnyed önbizalommal, magától értetődő dolgok gyanánt fogadott el olyan előnyöket, amelyeknek megszerzése érdekében még a kínpaddal is szembenéztem volna, pedig én megvoltam győződve arról, hogy különb ember vagyok nálánál.Amint ott állt ez a férfi, koncentrált alakja volt mindannak, ami engem keserűséggel töltött el [ Pobierz całość w formacie PDF ]