[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Csakugyan, amint a hurok megszorult a torkán, Cabassus feje élettelenül hanyatlott alá mellére, s a csőcselék felhördült, és átkozta a hóhért, mintha fájna neki, hogy Cabassus kötél s nem tűz által hal.Csalódottságuk mindazonáltal nem volt hosszú életű.Amint a tűz elérte a helyet, hol az elítélt ült, Cabassus megmozdult, hánykolódni kezdett kötelékeiben, s fejét felemelve üvöltött kegyetlen fájdalmában, mivel tűz emésztette alsótestét.Fogacer úgy szorongatta a kezemet, hogy szinte fájt.- Aj, Vignogoule! - kiáltotta.- Aj, gonosztevő! Aj, te gaz! Csak félig fojtottad meg, csak alélásig!Cabassus úgy üvöltött, hogy a legkönyörtelenebb szív is megesett volna rajta, s annál inkább, mivel a máglya, melyet immár mind a négy oldalán felgyújtottak a hóhér segédei, nem akart lángra kapni s a kínhalált halóval végezni, hanem pislákolva égett, sőt mivel az eső újra és kettőzött erővel eredt el, itt-ott ki is aludt a láng.- Hóhér! - állt fel a kengyelben dühtől vörösen a főbíró -, ha nem lobbantod rögtön lángra azt a tüzet, elcsapunk!Vignogoule erre Sanche mester patikájához futott, s az ajtón dörömbölve terpentinolajat kért, a lángot felszítani.De senki nem felelt a kopogtatásra, s Fogacer lefutott megnézni, mi van.Alig halt el lépteinek zaja, amikor kissé kijjebb hajolva láttam (de csak a kárpit résén lestem ki, ügyelve, hogy meg ne lássanak): Sanche mester félig kinyitja a patika ajtaját, s kiszól: szívesen odaadja minden olaját, de nem sok van, annyi semmi esetre, amennyi a máglyához kellene.- Hozz szalmát, hóhér! - parancsolta a főbíró.Cabassus eközben lassú tűzön perzselődött, s mivel a láng alá-alá nyalt, de följebb nem csapott, úgy hányta-vetette magát kötelékeiben, mint az őrült, átható sikolyokat hallatva.És nem tudhattuk, mikor ér véget gyötrelme, mivel szalmát csak a városkaputól hozhattak szekéren, s az egy órába is beletelhetett.A szerencsétlen jajveszékelését végül még a nép is megsokallta, s kedve különösképpen épp ellenkezőjére fordult: szánni kezdte a szenvedőt s átkozni hóhérát, sőt bíráit is, annál inkább, mivel egyszerre nagy égzengés-villámlás támadt a város fölött, mintha a menny maga is megelégelte volna, hogy oly rosszul égetik el azt, ki őt tagadja.Minthogy pedig egy eszement (s ilyen mindig akad ott, hol sok ember gyűlik össze) azt jövendölte s harsogta el többször is, hogy Cabassusre mindjárt lesújt a Mindenható mennyköve, furcsa hullámzás keletkezett a téren.Egyesek villámcsapástól tartva távolodni igyekeztek a máglyától, mások közelebb akartak kerülni, hogy jól lássák, amint lecsap Cabassusre, úgyhogy tülekedés támadt, apály s dagály összeütközött, s eközben perpatvar robbant ki, sőt verekedés, ütlegek estek és sebesülések.A sokaság háborgását nagy aggodalommal látták bírák és kanonokok.Nekik mindenképpen ott kellett maradniok a halál bekövetkeztéig, s majd megfojtotta őket máris a máglyáról felszálló sűrű füst, hátrébb mégsem léphettek, mivel ott álltak szorosan mögöttük döfésre kész pikával az íjászok, s így is alig bírták visszaszorítani a népet.Cossolat erős íjászcsapat élén igyekezett véget vetni az itt is, ott is fellobbanó csetepatéknak, s lovát a sokaság előtt táncoltatva rendes szokása szerint hol hízelgett neki, hol fenyegette, ám a nép mintegy eszét vesztette Cabassus velőtrázó sikolyaitól, a fekete és ólomszín mennyboltban cikázó villámoktól és a szakadatlan mennydörgéstől, s vad morgással fogadta Cossolat intelmeit.Szempillantás alatt készen állt elhatározásom.Megtöltöttem egy szakállas puskát, s ügyelve, hogy a fegyver csöve ki ne kandikáljon a kárpit mögül, célba vettem Cabassus szívét.- Ezer ördög és pokol! - kiáltotta Fogacer, ki éppen akkor lépett be az ajtón.Odafutott és földnek fordította a fegyver csövét.- Mit tesz, Siorac? Megőrült? Nincs e nélkül is elég baja s kellemetlensége? Megölni az elítéltet: gyilkosság, főbenjáró vétek! Mit akar? Megsérteni a törvényszéket és ismét a fejével játszani?- Fogacer - mondtam -, vegye tekintetbe, hogy a bírákat s kanonokokat elvakítja a füst, hogy Cossolat-nak igen meggyűlt a baja a sokasággal, hogy nem szűnik a mennydörgés, tehát senki meg nem hallhatja a puska dörrenését, s végezetül, hogy a lövedéket sem lelhetik meg, mivel Cabassus hamuvá ég.Hát oly gyáva vagyok én, Fogacer, hogy tétlen tűrjem Cabassus embertelen szenvedését egy hosszú órán át? Mint tudja, van e máglyában némi részem.- Nincs! - kiáltotta Fogacer, s görcsösen kapaszkodott a fegyver csövébe [ Pobierz całość w formacie PDF ]