[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Mi a csudáról beszélsz?– Nagyon is jól tudod.Ha még nem vetted volna észre, ez nem valami kellemes összejövetel.Mindannyian úgy viselkedünk, mintha sosem találkoztunk volna, és mintha nem igazán szeretnénk az új ismerősöket.– Én erről igazán nem tehetek.Lehet, hogy inkább önmagatokban kellene keresni a hibát.– Miért? – Leila hátrább lépett.Tanner úgy látta, hogy az asszony meghökkent, de nem bízott saját ítéletében.– Miért nekünk kellene? Mi ez az egész, John?– Te kérdezed tőlem?– Szent isten, hát te vagy a nyomában, vagy nem? Te vagy Bernié nyomában.– Nem vagyok én senki nyomában.Nem én.-Hallgass ide, John! Bernié az életét áldozná érted.Te ezt nem tudod?Leila Osterman a földre dobta a cigarettáját, és elment.Tanner éppen be akarta vinni a klórral teli vödröt a garázsba, amikor Ali és Bernié Osterman kijöttek.Egy ideig azon gondolkozott, hogy talán Leila mondott valamit.Persze, biztos nem.A felesége és Bernié csak azt akarták megtudni, hogy hol van az ásványvíz, és meg akarták mondani neki, hogy mindenki veszi a fürdőruháját.Tremayne a konyhaajtóban állt, kezében pohárral, és hármójukat nézte, amint beszélgetnek.Tanner idegesnek, feszültnek látta őt.Kiment a garázsba, és a garázsban lévő WC melletti sarokba tette a műanyag vödröt.Ez volt a leghidegebb hely.A konyhaajtó nyitva volt, és Tremayne lement a lépcsőn.– Van egy perced a számomra?– Hát persze.Tremayne oldalra fordult, és átcsúszott a Triumph mellett.– Még nem láttam, hogy ezt vezetted volna.– Gyűlölöm! Valóságos kínszenvedés beszállni és kiszállni.– Nagydarab fickó vagy.– Az autó kicsi.– Én.Azt akartam mondani, hogy sajnálom, hogy az előbb szemétkedtem.Nem akartam összeveszni veled.Néhány héttel ezelőtt egy bizonyos ügyben megégettem magam egy riporterrel a Wall Streel Journaltól.El tudod képzelni? A Journal! A cégem elhatározta, hogy leállítja az üzletet miatta.– Ha a sajtó azt ír, amit akar, csakugyan veszélyben van a bírói pártatlanság.Helytálló volt az okfejtésed.Nem vettem személyeskedésnek.Tremayne nekdőlt a Triumphnak.Óvatosan beszélt.– Néhány órával ezelőtt Bernié megkérdezte tőled – a múlt szerda apropóján –, hogy valami a San Diegó-ihoz hasonló történeten dolgozol-e.Nem sokat tudok erről a dologról azon kívül, hogy még ma is célozgatnak rá az újságok.– Eltúlozták a jelentőségéhez képest.A tengerparti kisajátításokról, elbocsátássorozatról volt szó.Az iparosodással egyidős probléma, gondolom.– Ne légy már ilyen szerény!– Nem vagyok.Pokoli sok munka volt vele, és majdnem megkaptam a Pulitzer-díjat.Az egész karrierem ott kezdődött.-Rendben.nagyszerű.Jól van.Jó, akkor most abbahagyom a játszadozást.Szaglászol valami után, ami érint engem?– Tudtommal nem.Ugyanezt mondtam Bernie-nek is: a stábom, körülbelül hetven ember, önállóan foglalkozik a hírek beszerzésével.Nem számoltatom be őket naponta.– Azt akarod bemesélni, hogy nem tudod, mit csinálnak?– Azért azt nem! – nevetett fel Tanner.– Én ellenőrzöm a kiadásokat, és semmit sem szellőztethetnek meg a beleegyezésem nélkül.Tremayne ellökte magát a Triumphtól.-Rendben van, térjünk a tárgyra.Negyedórával ezelőtt Ginny bejött és sírt.Tizenhat éve élek együtt ezzel a lánnyal.Ismerem őt.Sírt.Veled volt kint, és sírva jött be.Tudni akarom, hogy miért.– Nem tudom megmondani.-Azt hiszem, jobb lenne, ha megpróbálnád.Neheztelsz rám amiatt, mert sokat keresek, ugye?– Ez nem igaz.– Dehogynem.Azt hiszed, Ali nem beszélt nekem a hátad mögött? Most pedig szellemesen és fölényesen azt mondod, hogy semmit sem szellőztetnek meg a beleegyezésed nélkül.Ezt mondtad a feleségemnek is? Vagy tőle tudjam meg a részleteket? Egy feleség nem lehet tanú! Védelmezel minket? Mit akarsz tulajdonképpen?– Állítsd le magad! Valami olyan rohadt dologba keveredtél, hogy üldözési mániád lett tőle? Elmondod?– Semmibe sem keveredtem.De miért sírt a feleségem?– Talán őt magát kérdezd meg.Tremayne elfordult tőle, és John Tanner látta, hogy az ügyvéd egész testében remeg, miközben végighúzza a kezét a kis sportkocsi motorházán.– Régóta ismerjük egymást: de te sosem értettél meg engem.Ne ítélj meg senkit anélkül, hogy megértenéd azt, akit megítélsz.Tehát ez az, gondolta Tanner.Tremayne bevallotta.Tagja az Omegának.Aztán Tremayne megint beszélni kezdett, és Tanner következtetése dugába dőlt.Megfordult, arcán patetikus kifejezéssel.– Lehet, hogy nem vagyok kifogástalan, jól tudom.De a törvények szerint élek.Ez a rendszer.Lehet, hogy nem mindig tetszik, de tiszteletben tartom ezt a rendszert.Tanner azon tűnődött, hogy vajon Fassett emberei a garázsban is elhelyeztek-e lehallgatókészüléket.Vajon hallgatják-e ezeket a fájdalmasan csengő, nagyon is igaznak tűnő szavakat? Nézte az előtte álló, összetört embert.– Menjünk a konyhába.Szükséged van egy italra.Nekem is.Tizenkilencedik fejezetAlice megnyomta az ablakpárkány alatti kapcsolót, hogy a zenét a verandán is lehessen hallani.Mindannyian kinn voltak az úszómedencénél.Végül a férje és Dick Tremayne is felálltak a konyhaasztaltól: már legalább húsz perce ültek ott, és Ali azon tűnődött, milyen különös, hogy alig beszélnek.– Üdvözlégy, gyönyörűséges hölgy – ez Joe hangja volt, és Alice érezte, hogy feszültté válik tőle.Joe kilépett a hallból: fürdőnadrágban volt.A teste valahogy csúnya volt: a körülötte lévő tárgyak eltörpültek mellette.– Elfogyott a jegetek, telefonáltam, hogy hozzanak [ Pobierz całość w formacie PDF ]